Egy lekileg összetaposott kamasz kinek kell?...Saját magamnak sem kellek sokszor,de mégis magammal élek minden percben és ennek elfogadása minden másodpercben nehézségeket okoz.Na de tegyük félre a lelkizős dolgokat...Ezt a részt inkább egy kicsit magamnak szentelem...talán jobban megértem ezáltal magam ha rendezem a gondolataim...
Kamasz vagyok!Önfejű,lázadó,megállíthatatlan,nagyszájú lány...Kimondom a véleményem és ez másoknak nem tetszik.Pedig inkább kimondom amit gondolok minthogy a szemébe hazudjak az illetőnek.Kislány koromban mindig arról álmodozgattam,hogy ha majd tizenéves leszek rengeteg barátom lesz,járom a bulikat és a fiúk sem fognak kerülgetni......Ennek persze mind az ellentetje jött be.Barátokból akad jócskán,de egy sem igazi.Jóformán egy sincs akit legjobb barátnak nevezhetek.A kutyám tölti ki 7 éve a legjobb barátnői posztot és persze a már 5-6 éve írogatott naplóim.Csendbe betemetem magam a gondjaim alá amik nyomnak össze,nem kérek senkitöl sem segítséget,nem hívok senkit.Nem bízok az emberekben azok után amik eddig értek,a sok pofonok és a többi.De a jövőben még több fog érni.A bulizásról meg nem is beszélek...egyszerűen nincs idegem és jókedvem a tömegben tuc-tuc zenére ugrálni.Van másmilyen fajtája is a bulizásnak de én az a nyugodtabb tipus vagyok. Hétvégenként inkább beülök a szobámba és rajzolok.Ahhoz legalább van tehetségem és még meglehet,hogy a rajz lesz e munkám,persze ha felvesznek az egyetemre. A másik a fiúk...megelepő módon még nem csattant el az első,felejthetetlen csók.Eddig is csak egy randin voltam ami nem kapott folytatási lehetőséget.Se én se a fiú nem akartuk. Ha eljön az akivel megtörténik az a felejthetetlen első csók akkor az legyen olyan,hogy a lábam is felemelkedjen,mint a filmekben.Nehezen barátkozó tipus vagyok,ez közrejátszik a párkapcsolat kiaalakításában is.Egy üvegburokkal vagyok körülvéve amit nehezen tudnak széttörni és ha sikerül akkor vigyázni kell,hogy a szilánkjaiba meg ne vágja magát az a valaki.Eddig betonkeményen áll az az üvegfal....várom ki töri szét.
A szüleimmel semmi bajom sincs.Megengednek mindent nem kell könyörögnöm,hogy na léci anyu elmehetek ide vagy oda!.. Nagy örömmel is fogadják,ha bejelentem,hogy elmegyek itthonrol a városba a csajokkal vagy ilyesmi.Anya a múltkor ki is jelentette,hogy mikor lesz már fiúm,akivel legalább eljárok valahova és nem egész nap itthon ücsörgök.Nos,ez számomra is rejtély..:)
MIndenesetre én élvezem az egyedüllétet és jó függetlennek lenni.Nem nézek úgy dolgokat,hogy NEKI is tetszene?!...Viszont amikor meglátok kézen sétálva egy párt az utcán akkor elkap az,hogy de jó lenne egy valaki most mellém akit magamhoz ölelhetek és a fülébe súghatom,hogy SZERETLEK!! Na meg persze a romantikus filmek... Ha egy fiúval kicsit komolyabbra fordul a dolog akkor mindig bizonytalan vagyok önmagamban.Persze ezekkel nem nyaggatom az illetőt,de érződik rajtam ahogy viselkedem.Félek,hogy olyat mondok amivel elriasztom magam mellől és,hogy már unalmas vagyok neki,csak nem akarja megmondani,hogy meg ne sértsen...na majd következik folytatás is,egyenlőre ennyi magamról